Az autómentősök életében is történnek ám rossz dolgok. Más amikor az ember hallja ezeket, és más az is, amikor vele is megtörténik. Egyik este csörgött a telefonom és egy hölgy kétségbe esve hadarta el, hogy mi történt vele. A lényeg, hogy egyedül jött haza az autópályán és egyszer csak megállt az autó, minden előjel nélkül. Felhívott, megbeszéltük, hogy indulok érte a lehető legrövidebb időn belül, de 240 km-re kellett mennem Pesttől, tehát még az is idő amíg odaérek, kértem várjon türelemmel. Elmondtam, hogy milyen típusú és milyen színű autómentővel fogok érkezni a helyszínre, milyen felirat lesz rajta stb…. Mindent megbeszéltünk. Elindultam. Félúton felhívtam és kértem türelmét, már nem sok idő és a helyszínre érek! Majd amikor a megbeszélt helyszínre értem, az autónak és a hölgynek hűlt helyét találtam. Felhívtam!!! Érdeklődtem, hogy merre találom, nagy csönd a  telefonvonal másik végén. Majd halk hangon mondta,hogy itt ülök a kollégája mellett az autómentőben. A hölgy mellett megállt egy másik autómentős, aki azt mondta, hogy a „főnökömmel beszélt” megérkeztem Önért. Ennyi bőven elég volt,hogy a hölgy megörüljön és további kérdések fel sem merültek benne. Nem baj,hogy sem az autómentő típusa,sem a színe nem stimmelt. Én potyára elkocsikáztam 480 km-t, ami időbe és pénzbe került. Láttam az út szélén én is lerobbant autókat, megálltam és megkérdeztem,hogy tudok-e segíteni. De amikor azt mondták,hogy jön már a segítség,akkor tovább álltam. Nagyon fontos,hogy mindenki tartsa a megbeszéltekhez.